A szerelmes Casanova

„A szerelmes nem ismer más élvezeteket, csak amelyet szerelme tárgyának szerez.”

„Szemem sarkából figyeltem és láttam, hogy már-már sírva fakad; ez fájt nekem, mert elragadónak találtam. Haját úgy viselte, mint a gazdag parasztlányok, fején több, mint száz zecchino értékű arany hajtűt és csatot hordott, ezek tartották meg ébenfekete hajának hosszú fürtjeit. A hosszú tömör fülbevaló és aranylánc, amely hússzor tekeredett körbe alabástrom nyakán, liliom- és rózsaarcának elbűvölő csillogást adott. Most láttam először falusi szépséget ilyen öltözetben.

Krisztina többet egy szót sem szólt, de nagyon kétségbe eshetett, mert hiszen éppen szeme volt legragyogóbb szépsége, és én barbár módon ettől fosztottam meg. Nagyon utálhatott és csak azért nem sírt, mert dühös volt. Mégsem engeszteltem ki, mert arra vártam, hogy a cáfolat hirtelen jöjjön, mint a villám.”

„Megdöbbenve szemléltem ezt a leányt. Olyan volt, mint egy parasztlánynak öltözött hercegkisasszony. Zavartalan, biztos, szabad mozgása, természetes kecsessége, bájos tekintete mind azt mondta:  Nagyon örülök, hogy csinosnak találsz.

Őrjítő boldogság fogott el. Nem értettem, hogyan lehetett egy ilyen leány két hétig Velencében, anélkül, hogy talált volna valakit, aki elveszi vagy megcsalja. Elragadtatásomat csak növelte tájszólása és naivítása, amelyet a városiak butaságnak neveznek.”

„Mindjárt másnap elhatároztam, hogy Krisztinát boldoggá teszem, anélkül, hogy sorsát a magaméhoz köthetném. Amíg jobban szerettem őt magamnál, úgy gondoltam, hogy feleségül veszem, de a gyönyőr megszerzése után a mérleg annyira az én oldalamra hajlott, hogy hiúságom egyszerre erősebb lett a szerelmemnél. Nem tudtam rászánni magam, hogy lemondjak azokról az előnyökről és reményekről, amelyek csak mint független emberre várnak rám, ahogy gondoltam. Ennek ellenére érzelmeim rabszolgája voltam. Elhagyni ezt a naív és ártatlan leányt olyan sötét bűn lett volna, amelyre nem éreztem elég erőt magamban, már a puszta gondolatától is megremegtem. Éreztem, lehetséges, hogy máris kölcsönös szerelmünk zálogát hordja a szíve alatt, és iszonyodás fogott el arra a gondolatra, hogy bizalmát esetleg gyalázattal és egész életére szóló boldogtalansággal kell megfizetnie. Arra gondoltam, hogy találok neki egy nálam minden tekinteteben megfelelőbb férjet, olyan férjet, akinek a kedvéért nemcsak azt bocséjtja meg, hogy megcsaltam, hanem még örülni is fog, hogy megcsaltam, és szeretni fog érte.”

„Javotte nem volt szépség a kényes ízlésűek szemében, mert bőrét megbarnította a nap, és szája túlságosan fel volt hasítva, de fogai csodálatosak voltak és alsó ajka kissé előre állt, mintegy hogy fogadja a csókokat. Melle szép formájú és rugalmas, kemény, ahogyan erről meggyőződtem…”

„Alakja karcsú és magas volt, arcáról ítélve egészen fiatal lehetett, bőre ragyogó fehér volt, haja és szeme gyönyörű fekete. Görög módra öltözött, ami egész lényének valami rendkívülien érzéki jelleget kölcsönzött.”

„Ha az embernek az égvilágon semmi dolga, és olyan a természete, mint az enyém, nem nézhet naphosszat egy ilyen gyönyörű nőt anélkül, hogy belé ne bolondulna.”

„Erre a paplan alól kibukkan egy elragadó, kócos, üde, nevető fej, amely férfi hálósipkája ellenére azt a nemet árulja el, amely nélkül a férfi a legboldogtalanabb állat volna a földön.”

„Sokkal szebb nő volt, semhogy férfinek nézhette volna bárki; nincs is igazuk azoknak a nőknek, akik, ha férfiruhát öltenek, büszkék arra, hogy olyanok, mint mi, mert ezzel beismerik, hogy ezzel legszebb tökéletességük híjával vannak.”

„Örülten szerelmes voltam belé, de sosem mertem ennek jelét adni: hiúságom kordában tartotta szerelmemet. Attól féltem, hogy büszkesége megalázna, talán tévedtem.  Csak annyit tudok, mindmáig bánom, hogy akkoriban engedtem ennek az ostoba félelemnek”

„…minden bánatom csak az, hogy nem folytathatom halálomig azt, amit életemben a legfontosabbnak tartottam.”

„Most már csakugyan lábához borultam, szerelmesen átkulcsoltam a térdét, és gyengéd hálával csókoltam meg. Nem éreztem már dühöt, nem használtam számonkérő hangot, amely oly kevésbé illik a leggyengédebb érzelemhez. Megesküdtem, hogy a legkisebb kegyét sem kérem, még a kezét sem csókolom meg, amíg meg nem érdemlem szerelmét.”

„Nem tudtam, mit mondjak neki, mert természetesen csak szerelemről tudtam volna beszélni, az pedig kényes kérdés, beértem hát azzal, hogy bájos arcára szegeztem tekintetem, és nem mertem lejjebb nézni, arra a két születőben lévő gömbre, amelyet Ámorok faragtak kerekdedre, mert féltem, hogy szemérmességében megbántom.”

„Gyönyörünk, mintha ezúttal szilárdabb alapon nyugodott volna, több finomságot találtunk benne, és — ha szabad ezt mondani — ésszerűbben terveztük meg.

— Ó, barátom — mondta —, tégy meg mindent, hogy anyává lehessek, mert akkor aztán apám nem használhatja fel többet ürügynek, hogy megtagadjon tőled azt az érvet, hogy még fiatal vagyok a házasságra.

Miután minden tőlünk telhetőt elkövettünk a jó ügy érdekében, több órát mély és élvezetes álomban töltöttünk. Mihelyt felébredtünk, gyertyákat és kávét hozattam, majd ismét munkához láttunk abban a reményben, hogy együtt érkezünk el addig a közös ájulásig, amely boldogságunkat jelenti. A túlságosan korai pirkadat legédesebb öleléseink közepette köszöntött ránk…”

Giacomo Casanova emlékiratai Szerb Antal fordításában * Atlantisz kiadó, 1998. * részlet

Éva Ilona, párkapcsolati és szexuál parapszichológus, Casanova médium

Párkapcsolati, szerelmi és szexuális blokkok felszínre hozása, feloldása, feloldozása. Egyéni alkati szerek bemérése önbizalomhiányra, személyiségfejlesztésre, szexuális problémákra. Figyelemfelkeltő és szerelembevonzó mágia, klasszikus szerelmi oldás és kötés, szerelmi átkok feloldozása.